Traumát okozok, ha elveszem a pelust?
Kisfiam 3 éves. Szobatiszta éjjelre és nappalra is. Fixen, stabilan.
A bölcsiben viszont nem. Ott kéri a pelust. Volt, hogy elment anélkül, 2 perc múlva már kérte.
Megbeszéltük, hogy ha betölti a 3 évet, nincs pelus. Ma reggel viszont olyan balhé volt, hogy majd megfulladt, úgy sírt, hogy de neki kell.
Mi ilyenkor a jó? Hagyni, hogy majd magától elhagyja? Vagy majd az oviban? De az még 3 hónap.
Vagy drasztikusnak kell lenni, nincs és kész? Nem tudom, miért van ez.















Mindkét gyerekem előbb hagyta el a pelust otthonra, mint a bölcsiben. Ott viszonylag normalizálva van, hogy a gyerekek pelusosak, és hát elfogadták, hogy ez az élet rendje, a bölcsiben pelusban vagyunk. Idővel ezt is elengedték, a nagyobb lányom pont pár héttel ovikezdés előtt (nyári szünetben, ugye otthon volt egy hónapig, megszokta, hogy a pelus felesleges), a kicsi meg teljesen magától harcolta ki a bölcsiben is, hogy neki márpedig nem kell, ő akkor sírt inkább, ha rá akarták adni.
De mindkettőnél közös pont volt, hogy ha kérték, adtam én is, és a gondozók is. A kicsinél meg pont, hogy nem adták, ha így kérte. Ez egy folyamat, nem mindenkinél olyan éles a váltás, hogy egyik nap van pelus, másik nap csiribúcsiribá már nincs is és soha többet nem is igényli.





Nem kell drasztikusnak lenni, hagyd. Most ez nyújt szamára biztonságot. Nem pelenkasan fog ballagni.
Lányom hagytam, de azért izgultam. Ovi előtt augusztusban egyszer csak úgy döntött az egyik reggel, hogy mégis bugyit vesz fel. Előtte hónapokig csak nézegette, rendezgette a bugyi készletét, amit együtt vettünk, olyat amit ő akart.
Unokatesója az ovi kiscsoportot pelusban nyomta végig.
Ismerős gyerek éjszakára 4 éves koráig ragaszkodott a pelushoz.
Minden gyerek más, ő most "elveszít" valamit ami eddig élete része volt. Motiváld, de hagyd őt feldolgozni belül.





Én a bölcsis gondozóval beszélnék. Mit csinálnak ott máshogy, hogy ragaszkodik hozzá? Hogyan tudnának ott támogatni?
Mert fura, hogy egy gyerek, aki otthon állítólag szobatiszta és nem csak "idomítva" (időre wc-re cipelve vagy ec-sen), az máshol nem az.
Csak tényleg azért furcsa, mert bölcsin kívül egyáltalán nem kell neki.
Néhány hete éjszakára se kéri, nincs baleset, ügyesen pisil bilibe.
De valamiért bölcsibe nem akar úgy menni.
Pedig vettünk neki olyan alsónadrágot, amit ő szeretett volna, próbáltuk matricával motiválni, hogy ha összegyűjtött 5 matricát, választhat játékot, de ez se. Mondtuk, hogy a legjobb barátja is elhagyta már a pelust. Mindent is próbáltunk. :D
Amúgy én sem értem, miért frusztrál ez engem ennyire. Valahogy a saját kudarcomként élem meg, pedig tudom, hogy nem kéne.





"Konkrétan az egyik kisgyermeknevelő kérdezte is, hogy otthon ezzel hogy állunk,"
Na nekem ez a fura.
Te nem mondtad? Valahol ott csúszhatott el, hogy nem kalcsolódott össze neki, hogy onnantól hogy letette, sehol nem lesz rajta.
Nálunk úgy vokt, hogy hétvégén levettük a pelust és hétfőn anélkül vittem és egyszerűen szóltam, hogy innentől "bugyis".










Ez egy érzelmi szükséglet a részéről. Számára ez ad bizotnságot.
Kár lenne elvenni tőle csak azért, mert.. miért is kéne? Mert elmúlt 3 éves?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!