A magány tényleg annyira veszélyes, mint írják? Hogy kb. 20 évvel előbb hal meg miatta az ember? Akkor aki egész életben magányos, az békéljen meg vele hogy max 45 évesen úgy is meghalna?
A cikkben az van, hogy olyan mintha 15 szál cigit szívna el egy nap az ember... orvos mondja.
Tehát akkor hiába nem iszom, nem dohányzom, nem drogozok, olyan mintha mindennap meg tenném ezeket, csak mert nincs senkim?
Most vagyok 31 éves. Jelenleg már nagyon régóta semmilyen emberi kapcsolatom nincs, mert a súlyosbodott depresszió miatt nem tudok semmit csinálni.
De alapvetően mindig is extrém magányos voltam.
És egyrészt ez jó nekem, mert sokszor semmihez nincs kedvem, meg alapvetően nem tudom mi az a barátság két idegen, nem rokon ember között és sok ember irritál. Introvertalt vagyok, szociális fóbiás, én sosem kezdeményeznék.
Viszont másrészt be kell hogy valljam, hogy voltak időszakok, amikor pokolian gyötört a magány.
Először nagyjából 13 évesen lehetett ilyen időszak, mert akkor fordult ellenem az iskolában az addigi 2 barátnőm.
Akkor tapasztaltam meg először, hogy milyen egyedül lenni folyton, ott volt 2 nyár, amikor szó szerint egész nap csak otthon voltam 2,5 hónapig.
Aztán jött a kozepsikola, ahol voltak kapcsolataim, de volt aki kibukott mellőlem és valahogy iskolán kívül már csak minimálisan találkoztunk... de akkor is nagyon éreztem a magányt.
Érettségi utáni 2-3 évben volt talán a legrosszabb, a régi osztálytársaimmal teljesen megszakadt a kapcsolat, a főiskolát nagyon hamar ott kellett hagynom mert súlyosan kijött rajtam az első depressziós szakasz. Emlékszem néztem a fiatalokat a neten hogy együtt lógtak és sosem értettem hogy ők hogy lettek barátok.
Fesztiválon, koncerten, itthon buliban sosem voltam, mert soha nem volt senki az életemben akivel mehettem volna. Ez a mai napig nagyon fájó pont.
Aztán végül is 22 évesen kezdtem el dolgozni, akkor sem lett sokkal jobb mert rengeteg konfliktusom volt, csak pár felszínes kapcsolatom alakult ki, de részemről sosem mélyült el...
sajnos vagy nem sajnos nem olyan volt a munkám, hogy fix munkahely, hanem mindig máshova kellett menni hozza...
tehát mikor hazajöttem akkor megint maradt a kisváros csutka egyedül...
Ha megnézitek az emberek instajat, Facebookjat, akkor látni hogy mindenkinek írnak kommenteket az ismerőseik... nekem soha... 23 éves korom óta van instam és egy ismerőstől nincs alatta komment....
jelenleg nem is érdekel annyira, mert most nem is bírok mozogni a depresszió miatt, de 13-14 évesen, kamaszként nyaranta, érettségi után 3 évig, illetve munka közbeni szabadságok alatt azért rendkívül kínzott ez az állapot. És nem volt SENKI akit fel tudtam volna hívni, hogy egy mozi? Egy cukrászda? Egy séta?
Mindig mikor látom hogy az 1000. Ember megy le a barátaival a Balaton Sound-ra, vagy koncertre, vagy bárhova felmerül bennem, hogy ezt hogy csinálták?!
Nekem ez atomfizika.
Talán ha lett volna egy testvérem az segített volna, de nem nincs....
Nyilván felmerülhet, hogy párkapcsolat? Na az sosem volt és sosem lesz. Nagyon sok oka van, nem akarom felsorolni.
Szóval marad ez a sivár egyedüllét.
Így ne is számítsak arra, hogy 40-45 évnél tovább élek? Tényleg olyan mintha gyerekkorom óta napi fel doboz cigit szívnék?
válasza:
válasza: válasza:Yep.
Egyébként nem kell messzire menni, itt az oldalon sem véletlenül vergődnek ennyire agresszívan az emberek. Csak amíg ők azt gondolják, hogy eg ypina megoldaná a problémáikat nem látják, hogy nem a szex és még csak nem is a párkapcsolat hiányzik az életükből, hanem simán a társaság. Az ő helyzetüket már az is javítaná, ha lenne egy jó csapat a munkahelyükön akikkel napközben el lehet lenni.
A felsorolt pszichés zavaraid meg... hát.. niylván szakemberért kiáltanak. Persze írod, hogy neked ez így jó, de ez a depresszió lényege. Hogy nem akar változtatni az ember, d eközben szenved.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"max 45 évesen úgy is meghal/mintha 15 szál cigit szívna el egy nap"
A magány valóban nagyon káros, de azért nem egészen így.
Ezek a kijelentések úgy születnek, hogy fogod a halálozási statisztikát, és azt látod, hogy a tartósan magányban élők átlagéletkora nagyjából annyival alacsonyabb a teljes populáció átlagánál, mint a dohányosoké.
De ez nem azt jelenti, hogy fiatalon fogsz meghalni. Valójában még a párhuzamként hozott erős dohányzás sem jelent biztosan korábbi halálozást - pedig a dohányzás és az egészségromlás között közvetlen ok-okozati az összefüggés, míg a magány csak áttételesen csinál ki.
A nagy adaton látható jelenségek ritkán igazak az egyénre egy az egyben; az egyéni eseteket részleteiben kell nézni. Például válhatsz magányossá az alkoholizmusod miatt, vagy alkoholistává a magányosságod miatt, és hogy melyik volt a korai halálod oka attól függ, hogy melyik statisztikát nézed.
Erre lehet mondani, hogy a statisztika baromság, de nem baromság, csak más a tanulsága. Nem azt mondja, hogy meg fogsz halni, hanem rámutat arra, hogy a magány sebezhetővé, kiszolgáltatottá tesz egy rakás kockázat felé.
válasza: válasza:Fontos lenne különbséget tenni magány és egyedüllét között. Előbbi negatív és igen, káros. Utóbbi meg lehet teljesen pozitív, töltődős, sőt akár olyan igény, hogy valaki sokkal jobban élvezi azt, mint másokkal lenni.
Ezt csak azért mondtam, mert nagyon sok helyen úgy tapasztaltam már, hogy rendre összekeverik. Pl én se érzem magam magányosnak, pedig manapság amikor csak tehetem, inkább egyedül vagyok. És nagyon élvezetesnek találom.
Na jó, nem teljesen egyedül mert ott van a cica is, de értitek a lényeget :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!