Az mennyire elfogadható dolog ha egy szülő hülyeségből bemutat a gyerekének?

Mind a szülő részéről a gyerek felé, mind fordítva óriási bunkóság és tiszteletlenség ilyeneket mondani. Alighanem eligazítanám a gyerekemet, ha így szólna hozzám.

A kérdező feltevésével szemben nálunk nincs vasszigor, de ettől még nem haverkodok a gyerekeimmel. Ui. nem a haverjuk, hanem az apjuk vagyok. Mellesleg: ha kultúrlényekkel haverkodik, akkor a haverjaival sem beszél így, ill. azok sem beszélnek így ővele. Bunkó a bunkóval igen, de merem remélni, hogy a gyerekeim nem a bunkók társaságát fogják keresni.

Mi is szoktunk a lányommal hulyeskedni, ( én az anyja vagyok) de normális keretekem belül.

Ha már elszemtelenedik a hulyeskedes, abbahagyjuk.

Ilyet, hogy b.zi, meg hasonlókat, nem mondunk egymásnak.

Nálunk a b.zizás nem megy de kiskoromban megtanították velem, hogy nem a szavak a lényeg, hanem a mondandó. Apám mindig azt mondta nekünk, hogy nyugodtan mondhatjuk neki, hogy hülye. A helyzet és a szövegkörnyezet a döntö, azon múlik, hogy nevetés vagy pofon lesz a vége. Ha felbosszantottuk, hiába kértünk bocsánatot. Azt mondta, a bocsánat csak egy szó. A viselkedésünkön látja, hogy megbántuk-e vagy sem. Szóval a szavak csak szavak, a viselkedés és a tettek a lényeg. A pofonhoz csak annyit, hogy sosem ütött meg minket, de sokszor gondoltam, hogy egy pofon jobb lett volna, mint haragban lenni vele.

Lány vagyok, 17 éves és szerencsére nagyon jóban vagyok a szüleimmel.

Bunkóság, mégis valahogy úgy működik, hogy a szülő az kedvére viselkedhet parasztként - apám is olyanokat mondott rám, hogy wow -, de amikor a gyerek száján szalad ki valami, akkor szégyellje magát és azonnal kérjen bocsánatot.

Apám pl egyszer nem kért bocsánatot semmiért - nekem miért kellene?

Itt két dolog van összemosva:

1. A szülő-gyerek kapcsolat: valahol abszolút tekintélyelvű, a gyerek lényegében fél a szülőtől. Míg máshol sokkal inkább egy szinten vannak. Ez alapvetően a szülőn múlik

2. Az, hogy ki mit tart viccesnek. Nálunk pl a családban teljesen oké, ha a gyerek ugratja a szülőt, csipkelődik. De soha senkinek nem mondanánk, hogy anyád. Se havernak, se barátnak, se ellenségnek. Szimplán, mert proli dolognak tartom.