Hogy álljak hozzá a költözéshez?
Párommal az én szüleimnél élünk jelenleg, ez egy elég nagy lakás, van egy szobánk meg egy előtér, egy kis fürdő. Ha akarnánk, tudnánk egy konyhát csinálni, de igazából nem akarunk. Terv szerint építkezni fogunk csak még nem most, mert nincs még meg rá a keretünk, a bajom viszont az, hogy majd ha oda is kerülünk biztos vagyok benne, hogy apámmal viták lesznek. Szerinte itt nekünk szuper mert hely bőven van. Ha lesz gyerekünk, nem lesz külön szobája, mert nincs ahol legyen. A ház nem külön bejáratú, tehát a nappali közös lenne, az udvar az ők elképzelésük szerint van, ami egyértelmű, mert az ők házuk, csak hogy tudnám megváltoztatni vagy elfogadtatni legalább apámmal a gondolatot, hogy nem itt akarok velük élni életem hátralévő részében? Nagyon kedvesek, hogy ezt így lehetne meg minden, hálásak is vagyunk de azért szeretnénk magunknak sajátot. Így is, apám állandóan mondja, hogy felmegyünk (az emeleten vagyunk) és egész nap nem lát... Felnőtt emberek vagyunk, akik igénylik a teret maguknak, de amíg itt vagyunk sosem fogunk tudni a párommal es majd gyerekeinkkel kis családként élni mert folyamatosan itt vannak a nagyszülők. Enni sem ehetjük kb amit mi akarunk, mert anyám főz és ha én mást fözök akkor az a baj, hogy ő hiába csinálta.. 😅
Bocsi, hosszú lett, ki kellett írjam magamból. Szóval van-e más is ilyen helyzetben?





Nem értem az egészet: állítólag felnött emberek vagytok, miért érdekes apád hisztije?
Az meg természetes, hogy külön akartok élni, egyrészt nagyon nem egészséges ötlet a szülöknél lakni, másrészt meg ha eleve nincs elég hely, akkor nincs is miröl beszélni.
Elöre nem kell vitatkozni, ha meglesz a lehetöség, akkor léptek. ENNYI!










Apa, építkezünk és odaköltözünk.
Mit kell ezen magyarázkodni?




















Na én pont emiatt költöztem el az exemtől, ráment a kapcsolatunk. Sajnos ő még adta is a lovat az anyja és apja alá. Mi a tetőtérbe költöztünk be (én mondjuk már eleve tiltakoztam, de rábeszélt). Mivel az ő házuk volt, feljogosítva érezték magukat arra, hogy folyamatosan feljárjanak a mi lakóterünkbe, állandó elvárás volt, hogy velük vacsorázzunk. Ha én főztem, akkor sértődés volt, hogy dehát anya is főzött, készült nekünk. Egyszerűen nem tudtunk különálló életet élni. Hiába voltunk kettesben otthon, állandóan bejárkáltak. Volt, hogy este filmet néztünk és az após feljött, majd leült közénk a kanapéra, hogy ezt a filmet ő is szereti. Ha szabadnapos voltam, már korán reggel jöttek a nyakamra, hogy akkor ezt meg azt kéne segíteni a ház körül. (Nyilván segítettem, de hiába is akartam volna saját programot szervezni, mindig felülírták.)
Én gyűlöltem ezt a helyzetet, az exem viszont nem bírt leválni a szülőkről még 30 évesen sem, ezért léptem.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!