Ki nem állhatom a barátom primitív családját, mit tudok tenni?

Volt partnerem családjával nagyon jól kijöttünk, mai napig beszélünk, ha úgy van. Nem muszájból találkoztunk, nem úgy, hogy "1 órát maradunk, utána lelépünk".

De az új barátom családja borzalmas. Nem is értem, hogy lehetnek a rokonai, mikor ő egyáltalán nem ilyen. Elvégezte az orvosit, munka mellett (otthonról annyi támogatást kapott, hogy kifizették neki az albérletet). Rezidensképzést csinálja, mellette az egyetemen is kutat. Tájékozott, értelmes. Aztán itt van a családja...

Tipikus tanulatlan, primitív emberek, annak van igaza, aki hangosabban ordít. Butaságokat beszélnek, hatalmas magabiztossággal. Szidnak mindent és mindenkit, bennük viszont nincs hiba.

Például az apukája azt ecsetelte legutóbb, hogy mire fel keresnek ilyen sokat a pedagógusok, főleg az óvónők, mikor ők aztán semmit nem csinálnak a gyerekvigyázáson kívül. A munkahelye mellett van egy óvoda, ha kint vannak a gyerekek, az óvónők csak ülnek az árnyékban.

(Egyik legjobb barátnőm óvónő, pontosan tudom, hogy milyen kemény munkát végeznek, nem a kispadon reszelgeti a körmét.)

Oldalakon át tudnám írni a példákat, pedig eddig még csak háromszor találkoztunk.

Szeretem a barátomat, komolyan tervezek vele, de rosszul vagyok, ha belegondolok, hogy ezekkel az emberekkel kellene töltenem az ünnepeket, a gyerekem ezt a példát látná, hozzájuk kéne járni látogatóba (vidéken élnek).

A barátommal próbáltam beszélni, ő ezt hogy viseli, hogy éli meg? Mondta, hogy igazából megtanult ezzel élni, nem idegesíti magát már velük kapcsolatban semmin, nem próbálja őket győzködni, hogy pl. a Covid oltással nem raktak senkibe chipet, hogy ne égessék már a szemetet a kert végében stb. Elbeszélget velük hétköznapi témákról, de nem megy bele vitákba, rájuk hagy mindent.